| Tipiṭaka / ತಿಪಿಟಕ • Tipiṭaka / ಜಾತಕ-ಅಟ್ಠಕಥಾ • Jātaka-aṭṭhakathā |
[೨೮೭] ೭. ಲಾಭಗರಹಜಾತಕವಣ್ಣನಾ
[287] 7. Lābhagarahajātakavaṇṇanā
ನಾನುಮ್ಮತ್ತೋತಿ ಇದಂ ಸತ್ಥಾ ಜೇತವನೇ ವಿಹರನ್ತೋ ಸಾರಿಪುತ್ತತ್ಥೇರಸ್ಸ ಸದ್ಧಿವಿಹಾರಿಕಂ ಆರಬ್ಭ ಕಥೇಸಿ। ಥೇರಸ್ಸ ಕಿರ ಸದ್ಧಿವಿಹಾರಿಕೋ ಥೇರಂ ಉಪಸಙ್ಕಮಿತ್ವಾ ವನ್ದಿತ್ವಾ ಏಕಮನ್ತಂ ನಿಸಿನ್ನೋ ‘‘ಲಾಭುಪ್ಪತ್ತಿಪಟಿಪದಂ ಮೇ, ಭನ್ತೇ, ಕಥೇಥ, ಕಿಂ ಕರೋನ್ತೋ ಚೀವರಾದೀನಂ ಲಾಭೀ ಹೋತೀ’’ತಿ ಪುಚ್ಛಿ। ಅಥಸ್ಸ ಥೇರೋ ‘‘ಆವುಸೋ, ಚತೂಹಙ್ಗೇಹಿ ಸಮನ್ನಾಗತಸ್ಸ ಲಾಭಸಕ್ಕಾರೋ ಉಪ್ಪಜ್ಜತಿ, ಅತ್ತನೋ ಅಬ್ಭನ್ತರೇ ಹಿರೋತ್ತಪ್ಪಂ ಭಿನ್ದಿತ್ವಾ ಸಾಮಞ್ಞಂ ಪಹಾಯ ಅನುಮ್ಮತ್ತೇನೇವ ಉಮ್ಮತ್ತೇನ ವಿಯ ಭವಿತಬ್ಬಂ, ಪಿಸುಣವಾಚಾ ವತ್ತಬ್ಬಾ, ನಟಸದಿಸೇನ ಭವಿತಬ್ಬಂ, ವಿಕಿಣ್ಣವಾಚೇನ ಕುತೂಹಲೇನ ಭವಿತಬ್ಬ’’ನ್ತಿ ಇಮಂ ಲಾಭುಪ್ಪತ್ತಿಪಟಿಪದಂ ಕಥೇಸಿ। ಸೋ ತಂ ಪಟಿಪದಂ ಗರಹಿತ್ವಾ ಉಟ್ಠಾಯ ಪಕ್ಕನ್ತೋ। ಥೇರೋ ಸತ್ಥಾರಂ ಉಪಸಙ್ಕಮಿತ್ವಾ ವನ್ದಿತ್ವಾ ತಂ ಪವತ್ತಿಂ ಆಚಿಕ್ಖಿ। ಸತ್ಥಾ ‘‘ನೇಸೋ, ಸಾರಿಪುತ್ತ, ಭಿಕ್ಖು ಇದಾನೇವ ಲಾಭಂ ಗರಹತಿ, ಪುಬ್ಬೇಪೇಸ ಗರಹಿಯೇವಾ’’ತಿ ವತ್ವಾ ಥೇರೇನ ಯಾಚಿತೋ ಅತೀತಂ ಆಹರಿ।
Nānummattoti idaṃ satthā jetavane viharanto sāriputtattherassa saddhivihārikaṃ ārabbha kathesi. Therassa kira saddhivihāriko theraṃ upasaṅkamitvā vanditvā ekamantaṃ nisinno ‘‘lābhuppattipaṭipadaṃ me, bhante, kathetha, kiṃ karonto cīvarādīnaṃ lābhī hotī’’ti pucchi. Athassa thero ‘‘āvuso, catūhaṅgehi samannāgatassa lābhasakkāro uppajjati, attano abbhantare hirottappaṃ bhinditvā sāmaññaṃ pahāya anummatteneva ummattena viya bhavitabbaṃ, pisuṇavācā vattabbā, naṭasadisena bhavitabbaṃ, vikiṇṇavācena kutūhalena bhavitabba’’nti imaṃ lābhuppattipaṭipadaṃ kathesi. So taṃ paṭipadaṃ garahitvā uṭṭhāya pakkanto. Thero satthāraṃ upasaṅkamitvā vanditvā taṃ pavattiṃ ācikkhi. Satthā ‘‘neso, sāriputta, bhikkhu idāneva lābhaṃ garahati, pubbepesa garahiyevā’’ti vatvā therena yācito atītaṃ āhari.
ಅತೀತೇ ಬಾರಾಣಸಿಯಂ ಬ್ರಹ್ಮದತ್ತೇ ರಜ್ಜಂ ಕಾರೇನ್ತೇ ಬೋಧಿಸತ್ತೋ ಬ್ರಾಹ್ಮಣಕುಲೇ ನಿಬ್ಬತ್ತಿತ್ವಾ ವಯಪ್ಪತ್ತೋ ಸೋಳಸವಸ್ಸಿಕಕಾಲೇಯೇವ ತಿಣ್ಣಂ ವೇದಾನಂ ಅಟ್ಠಾರಸನ್ನಞ್ಚ ಸಿಪ್ಪಾನಂ ಪರಿಯೋಸಾನಂ ಪತ್ವಾ ದಿಸಾಪಾಮೋಕ್ಖೋ ಆಚರಿಯೋ ಹುತ್ವಾ ಪಞ್ಚ ಮಾಣವಕಸತಾನಿ ಸಿಪ್ಪಂ ವಾಚೇಸಿ। ತತ್ರೇಕೋ ಮಾಣವೋ ಸೀಲಾಚಾರಸಮ್ಪನ್ನೋ ಏಕದಿವಸಂ ಆಚರಿಯಂ ಉಪಸಙ್ಕಮಿತ್ವಾ ‘‘ಕಥಂ ಇಮೇಸಂ ಸತ್ತಾನಂ ಲಾಭೋ ಉಪ್ಪಜ್ಜತೀ’’ತಿ ಲಾಭುಪ್ಪತ್ತಿಪಟಿಪದಂ ಪುಚ್ಛಿ। ಆಚರಿಯೋ ‘‘ತಾತ, ಇಮೇಸಂ ಸತ್ತಾನಂ ಚತೂಹಿ ಕಾರಣೇಹಿ ಲಾಭೋ ಉಪ್ಪಜ್ಜತೀ’’ತಿ ವತ್ವಾ ಪಠಮಂ ಗಾಥಮಾಹ –
Atīte bārāṇasiyaṃ brahmadatte rajjaṃ kārente bodhisatto brāhmaṇakule nibbattitvā vayappatto soḷasavassikakāleyeva tiṇṇaṃ vedānaṃ aṭṭhārasannañca sippānaṃ pariyosānaṃ patvā disāpāmokkho ācariyo hutvā pañca māṇavakasatāni sippaṃ vācesi. Tatreko māṇavo sīlācārasampanno ekadivasaṃ ācariyaṃ upasaṅkamitvā ‘‘kathaṃ imesaṃ sattānaṃ lābho uppajjatī’’ti lābhuppattipaṭipadaṃ pucchi. Ācariyo ‘‘tāta, imesaṃ sattānaṃ catūhi kāraṇehi lābho uppajjatī’’ti vatvā paṭhamaṃ gāthamāha –
೧೦೯.
109.
‘‘ನಾನುಮ್ಮತ್ತೋ ನಾಪಿಸುಣೋ, ನಾನಟೋ ನಾಕುತೂಹಲೋ।
‘‘Nānummatto nāpisuṇo, nānaṭo nākutūhalo;
ಮೂಳ್ಹೇಸು ಲಭತೇ ಲಾಭಂ, ಏಸಾ ತೇ ಅನುಸಾಸನೀ’’ತಿ॥
Mūḷhesu labhate lābhaṃ, esā te anusāsanī’’ti.
ತತ್ಥ ನಾನುಮ್ಮತ್ತೋತಿ ನ ಅನುಮ್ಮತ್ತೋ। ಇದಂ ವುತ್ತಂ ಹೋತಿ – ಯಥಾ ಉಮ್ಮತ್ತಕೋ ನಾಮ ಇತ್ಥಿಪುರಿಸದಾರಿಕದಾರಕೇ ದಿಸ್ವಾ ತೇಸಂ ವತ್ಥಾಲಙ್ಕಾರಾದೀನಿ ವಿಲುಮ್ಪತಿ, ತತೋ ತತೋ ಮಚ್ಛಮಂಸಪೂವಾದೀನಿ ಬಲಕ್ಕಾರೇನ ಗಹೇತ್ವಾ ಖಾದತಿ, ಏವಮೇವ ಯೋ ಗಿಹಿಭೂತೋ ಅಜ್ಝತ್ತಬಹಿದ್ಧಸಮುಟ್ಠಾನಂ ಹಿರೋತ್ತಪ್ಪಂ ಪಹಾಯ ಕುಸಲಾಕುಸಲಂ ಅಗಣೇತ್ವಾ ನಿರಯಭಯಂ ಅಭಾಯನ್ತೋ ಲೋಭಾಭಿಭೂತೋ ಪರಿಯಾದಿಣ್ಣಚಿತ್ತೋ ಕಾಮೇಸು ಪಮತ್ತೋ ಸನ್ಧಿಚ್ಛೇದಾದೀನಿ ಸಾಹಸಿಕಕಮ್ಮಾನಿ ಕರೋತಿ, ಪಬ್ಬಜಿತೋಪಿ ಹಿರೋತ್ತಪ್ಪಂ ಪಹಾಯ ಕುಸಲಾಕುಸಲಂ ಅಗಣೇತ್ವಾ ನಿರಯಭಯಂ ಅಭಾಯನ್ತೋ ಸತ್ಥಾರಾ ಪಞ್ಞತ್ತಂ ಸಿಕ್ಖಾಪದಂ ಮದ್ದನ್ತೋ ಲೋಭೇನ ಅಭಿಭೂತೋ ಪರಿಯಾದಿಣ್ಣಚಿತ್ತೋ ಚೀವರಾದಿಮತ್ತಂ ನಿಸ್ಸಾಯ ಅತ್ತನೋ ಸಾಮಞ್ಞಂ ವಿಜಹಿತ್ವಾ ಪಮತ್ತೋ ವೇಜ್ಜಕಮ್ಮದೂತಕಮ್ಮಾದೀನಿ ಕರೋತಿ, ವೇಳುದಾನಾದೀನಿ ನಿಸ್ಸಾಯ ಜೀವಿಕಂ ಕಪ್ಪೇತಿ, ಅಯಂ ಅನುಮ್ಮತ್ತೋಪಿ ಉಮ್ಮತ್ತಸದಿಸತ್ತಾ ಉಮ್ಮತ್ತೋ ನಾಮ , ಏವರೂಪಸ್ಸ ಖಿಪ್ಪಂ ಲಾಭೋ ಉಪ್ಪಜ್ಜತಿ। ಯೋ ಪನ ಏವಂ ಅನುಮ್ಮತ್ತೋ ಲಜ್ಜೀ ಕುಕ್ಕುಚ್ಚಕೋ, ಏಸ ಮೂಳ್ಹೇಸು ಅಪಣ್ಡಿತೇಸು ಪುರಿಸೇಸು ಲಾಭಂ ನ ಲಭತಿ, ತಸ್ಮಾ ಲಾಭತ್ಥಿಕೇನ ಉಮ್ಮತ್ತಕೇನ ವಿಯ ಭವಿತಬ್ಬನ್ತಿ।
Tattha nānummattoti na anummatto. Idaṃ vuttaṃ hoti – yathā ummattako nāma itthipurisadārikadārake disvā tesaṃ vatthālaṅkārādīni vilumpati, tato tato macchamaṃsapūvādīni balakkārena gahetvā khādati, evameva yo gihibhūto ajjhattabahiddhasamuṭṭhānaṃ hirottappaṃ pahāya kusalākusalaṃ agaṇetvā nirayabhayaṃ abhāyanto lobhābhibhūto pariyādiṇṇacitto kāmesu pamatto sandhicchedādīni sāhasikakammāni karoti, pabbajitopi hirottappaṃ pahāya kusalākusalaṃ agaṇetvā nirayabhayaṃ abhāyanto satthārā paññattaṃ sikkhāpadaṃ maddanto lobhena abhibhūto pariyādiṇṇacitto cīvarādimattaṃ nissāya attano sāmaññaṃ vijahitvā pamatto vejjakammadūtakammādīni karoti, veḷudānādīni nissāya jīvikaṃ kappeti, ayaṃ anummattopi ummattasadisattā ummatto nāma , evarūpassa khippaṃ lābho uppajjati. Yo pana evaṃ anummatto lajjī kukkuccako, esa mūḷhesu apaṇḍitesu purisesu lābhaṃ na labhati, tasmā lābhatthikena ummattakena viya bhavitabbanti.
ನಾಪಿಸುಣೋತಿ ಏತ್ಥಾಪಿ ಯೋ ಪಿಸುಣೋ ಹೋತಿ, ‘‘ಅಸುಕೇನ ಇದಂ ನಾಮ ಕತ’’ನ್ತಿ ರಾಜಕುಲೇ ಪೇಸುಞ್ಞಂ ಉಪಸಂಹರತಿ, ಸೋ ಅಞ್ಞೇಸಂ ಯಸಂ ಅಚ್ಛಿನ್ದಿತ್ವಾ ಅತ್ತನೋ ಗಣ್ಹಾತಿ। ರಾಜಾನೋಪಿ ನಂ ‘‘ಅಯಂ ಅಮ್ಹೇಸು ಸಸಸ್ನೇಹೋ’’ತಿ ಉಚ್ಚೇ ಠಾನೇ ಠಪೇನ್ತಿ, ಅಮಚ್ಚಾದಯೋಪಿಸ್ಸ ‘‘ಅಯಂ ನೋ ರಾಜಕುಲೇ ಪರಿಭಿನ್ದೇಯ್ಯಾ’’ತಿ ಭಯೇನ ದಾತಬ್ಬಂ ಮಞ್ಞನ್ತಿ, ಏವಂ ಏತರಹಿ ಪಿಸುಣಸ್ಸ ಲಾಭೋ ಉಪ್ಪಜ್ಜತಿ। ಯೋ ಪನ ಅಪಿಸುಣೋ, ಸೋ ಮೂಳ್ಹೇಸು ಲಾಭಂ ನ ಲಭತೀತಿ ಏವಮತ್ಥೋ ವೇದಿತಬ್ಬೋ।
Nāpisuṇoti etthāpi yo pisuṇo hoti, ‘‘asukena idaṃ nāma kata’’nti rājakule pesuññaṃ upasaṃharati, so aññesaṃ yasaṃ acchinditvā attano gaṇhāti. Rājānopi naṃ ‘‘ayaṃ amhesu sasasneho’’ti ucce ṭhāne ṭhapenti, amaccādayopissa ‘‘ayaṃ no rājakule paribhindeyyā’’ti bhayena dātabbaṃ maññanti, evaṃ etarahi pisuṇassa lābho uppajjati. Yo pana apisuṇo, so mūḷhesu lābhaṃ na labhatīti evamattho veditabbo.
ನಾನಟೋತಿ ಲಾಭಂ ಉಪ್ಪಾದೇನ್ತೇನ ನಟೇನ ವಿಯ ಭವಿತಬ್ಬಂ। ಯಥಾ ನಟೋ ಹಿರೋತ್ತಪ್ಪಂ ಪಹಾಯ ನಚ್ಚಗೀತವಾದಿತೇಹಿ ಕೀಳಂ ಕತ್ವಾ ಧನಂ ಸಂಹರತಿ, ಏವಮೇವ ಲಾಭತ್ಥಿಕೇನ ಹಿರೋತ್ತಪ್ಪಂ ಭಿನ್ದಿತ್ವಾ ಇತ್ಥಿಪುರಿಸದಾರಿಕದಾರಕಾನಂ ಸೋಣ್ಡಸಹಾಯೇನ ವಿಯ ನಾನಪ್ಪಕಾರಂ ಕೇಳಿಂ ಕರೋನ್ತೇನ ವಿಚರಿತಬ್ಬಂ। ಯೋ ಏವಂ ಅನಟೋ, ಸೋ ಮೂಳ್ಹೇಸು ಲಾಭಂ ನ ಲಭತಿ।
Nānaṭoti lābhaṃ uppādentena naṭena viya bhavitabbaṃ. Yathā naṭo hirottappaṃ pahāya naccagītavāditehi kīḷaṃ katvā dhanaṃ saṃharati, evameva lābhatthikena hirottappaṃ bhinditvā itthipurisadārikadārakānaṃ soṇḍasahāyena viya nānappakāraṃ keḷiṃ karontena vicaritabbaṃ. Yo evaṃ anaṭo, so mūḷhesu lābhaṃ na labhati.
ನಾಕುತೂಹಲೋತಿ ಕುತೂಹಲೋ ನಾಮ ವಿಪ್ಪಕಿಣ್ಣವಾಚೋ। ರಾಜಾನೋ ಹಿ ಅಮಚ್ಚೇ ಪುಚ್ಛನ್ತಿ – ‘‘ಅಸುಕಟ್ಠಾನೇ ಕಿರ ‘ಮನುಸ್ಸೋ ಮಾರಿತೋ, ಘರಂ ವಿಲುತ್ತಂ, ಪರೇಸಂ ದಾರಾ ಪಧಂಸಿತಾ’ತಿ ಸುಯ್ಯತಿ, ಕೇಸಂ ನು ಖೋ ಇದಂ ಕಮ್ಮ’’ನ್ತಿ। ತತ್ಥ ಸೇಸೇಸು ಅಕಥೇನ್ತೇಸುಯೇವ ಯೋ ಉಟ್ಠಹಿತ್ವಾ ‘‘ಅಸುಕೋ ಚ ಅಸುಕೋ ಚ ನಾಮಾ’’ತಿ ವದತಿ, ಅಯಂ ಕುತೂಹಲೋ ನಾಮ। ರಾಜಾನೋ ತಸ್ಸ ವಚನೇನ ತೇ ಪುರಿಸೇ ಪರಿಯೇಸಿತ್ವಾ ನಿಸೇಧೇತ್ವಾ ‘‘ಇಮಂ ನಿಸ್ಸಾಯ ನೋ ನಗರಂ ನಿಚ್ಚೋರಂ ಜಾತ’’ನ್ತಿ ತಸ್ಸ ಮಹನ್ತಂ ಯಸಂ ದೇನ್ತಿ, ಸೇಸಾಪಿ ಜನಾ ‘‘ಅಯಂ ನೋ ರಾಜಪುರಿಸೇಹಿ ಪುಟ್ಠೋ ಸುಯುತ್ತದುಯುತ್ತಂ ಕಥೇಯ್ಯಾ’’ತಿ ಭಯೇನ ತಸ್ಸೇವ ಧನಂ ದೇನ್ತಿ, ಏವಂ ಕುತೂಹಲಸ್ಸ ಲಾಭೋ ಉಪ್ಪಜ್ಜತಿ। ಯೋ ಪನ ಅಕುತೂಹಲೋ, ಏಸ ನ ಮೂಳ್ಹೇಸು ಲಭತಿ ಲಾಭಂ। ಏಸಾ ತೇ ಅನುಸಾಸನೀತಿ ಏಸಾ ಅಮ್ಹಾಕಂ ಸನ್ತಿಕಾ ತುಯ್ಹಂ ಲಾಭಾನುಸಿಟ್ಠೀತಿ।
Nākutūhaloti kutūhalo nāma vippakiṇṇavāco. Rājāno hi amacce pucchanti – ‘‘asukaṭṭhāne kira ‘manusso mārito, gharaṃ viluttaṃ, paresaṃ dārā padhaṃsitā’ti suyyati, kesaṃ nu kho idaṃ kamma’’nti. Tattha sesesu akathentesuyeva yo uṭṭhahitvā ‘‘asuko ca asuko ca nāmā’’ti vadati, ayaṃ kutūhalo nāma. Rājāno tassa vacanena te purise pariyesitvā nisedhetvā ‘‘imaṃ nissāya no nagaraṃ niccoraṃ jāta’’nti tassa mahantaṃ yasaṃ denti, sesāpi janā ‘‘ayaṃ no rājapurisehi puṭṭho suyuttaduyuttaṃ katheyyā’’ti bhayena tasseva dhanaṃ denti, evaṃ kutūhalassa lābho uppajjati. Yo pana akutūhalo, esa na mūḷhesu labhati lābhaṃ. Esā te anusāsanīti esā amhākaṃ santikā tuyhaṃ lābhānusiṭṭhīti.
ಅನ್ತೇವಾಸಿಕೋ ಆಚರಿಯಸ್ಸ ಕಥಂ ಸುತ್ವಾ ಲಾಭಂ ಗರಹನ್ತೋ –
Antevāsiko ācariyassa kathaṃ sutvā lābhaṃ garahanto –
೧೧೦.
110.
‘‘ಧಿರತ್ಥು ತಂ ಯಸಲಾಭಂ, ಧನಲಾಭಞ್ಚ ಬ್ರಾಹ್ಮಣ।
‘‘Dhiratthu taṃ yasalābhaṃ, dhanalābhañca brāhmaṇa;
ಯಾ ವುತ್ತಿ ವಿನಿಪಾತೇನ, ಅಧಮ್ಮಚರಣೇನ ವಾ॥
Yā vutti vinipātena, adhammacaraṇena vā.
೧೧೧.
111.
‘‘ಅಪಿ ಚೇ ಪತ್ತಮಾದಾಯ, ಅನಗಾರೋ ಪರಿಬ್ಬಜೇ।
‘‘Api ce pattamādāya, anagāro paribbaje;
ಏಸಾವ ಜೀವಿಕಾ ಸೇಯ್ಯೋ, ಯಾ ಚಾಧಮ್ಮೇನ ಏಸನಾ’’ತಿ॥ – ಗಾಥಾದ್ವಯಮಾಹ।
Esāva jīvikā seyyo, yā cādhammena esanā’’ti. – gāthādvayamāha;
ತತ್ಥ ಯಾ ವುತ್ತೀತಿ ಯಾ ಜೀವಿತವುತ್ತಿ। ವಿನಿಪಾತೇನಾತಿ ಅತ್ತನೋ ವಿನಿಪಾತೇನ। ಅಧಮ್ಮಚರಣೇನಾತಿ ಅಧಮ್ಮಕಿರಿಯಾಯ ವಿಸಮಕಿರಿಯಾಯ ವಧಬನ್ಧನಗರಹಾದೀಹಿ ಅತ್ತಾನಂ ವಿನಿಪಾತೇತ್ವಾ ಅಧಮ್ಮಂ ಚರಿತ್ವಾ ಯಾ ವುತ್ತಿ, ತಞ್ಚ ಯಸಧನಲಾಭಞ್ಚ ಸಬ್ಬಂ ಧಿರತ್ಥು ನಿನ್ದಾಮಿ ಗರಹಾಮಿ, ನ ಮೇ ಏತೇನತ್ಥೋತಿ ಅಧಿಪ್ಪಾಯೋ। ಪತ್ತಮಾದಾಯಾತಿ ಭಿಕ್ಖಾಭಾಜನಂ ಗಹೇತ್ವಾ। ಅನಗಾರೋ ಪರಿಬ್ಬಜೇತಿ ಅಗೇಹೋ ಪಬ್ಬಜಿತೋ ಹುತ್ವಾ ಚರೇಯ್ಯ, ನ ಚ ಸಪ್ಪುರಿಸೋ ಕಾಯದುಚ್ಚರಿತಾದಿವಸೇನ ಅಧಮ್ಮಚರಿಯಂ ಚರೇಯ್ಯ। ಕಿಂಕಾರಣಾ? ಏಸಾವ ಜೀವಿಕಾ ಸೇಯ್ಯೋ। ಯಾ ಚಾಧಮ್ಮೇನ ಏಸನಾತಿ, ಯಾ ಏಸಾ ಅಧಮ್ಮೇನ ಜೀವಿಕಪರಿಯೇಸನಾ, ತತೋ ಏಸಾ ಪತ್ತಹತ್ಥಸ್ಸ ಪರಕುಲೇಸು ಭಿಕ್ಖಾಚರಿಯಾವ ಸೇಯ್ಯೋ, ಸತಗುಣೇನ ಸಹಸ್ಸಗುಣೇನ ಸುನ್ದರತರೋತಿ ದಸ್ಸೇತಿ।
Tattha yā vuttīti yā jīvitavutti. Vinipātenāti attano vinipātena. Adhammacaraṇenāti adhammakiriyāya visamakiriyāya vadhabandhanagarahādīhi attānaṃ vinipātetvā adhammaṃ caritvā yā vutti, tañca yasadhanalābhañca sabbaṃ dhiratthu nindāmi garahāmi, na me etenatthoti adhippāyo. Pattamādāyāti bhikkhābhājanaṃ gahetvā. Anagāro paribbajeti ageho pabbajito hutvā careyya, na ca sappuriso kāyaduccaritādivasena adhammacariyaṃ careyya. Kiṃkāraṇā? Esāva jīvikā seyyo. Yā cādhammena esanāti, yā esā adhammena jīvikapariyesanā, tato esā pattahatthassa parakulesu bhikkhācariyāva seyyo, sataguṇena sahassaguṇena sundarataroti dasseti.
ಏವಂ ಮಾಣವೋ ಪಬ್ಬಜ್ಜಾಯ ಗುಣಂ ವಣ್ಣೇತ್ವಾ ನಿಕ್ಖಮಿತ್ವಾ ಇಸಿಪಬ್ಬಜ್ಜಂ ಪಬ್ಬಜಿತ್ವಾ ಧಮ್ಮೇನ ಭಿಕ್ಖಂ ಪರಿಯೇಸನ್ತೋ ಅಭಿಞ್ಞಾ ಚ ಸಮಾಪತ್ತಿಯೋ ಚ ನಿಬ್ಬತ್ತೇತ್ವಾ ಬ್ರಹ್ಮಲೋಕಪರಾಯಣೋ ಅಹೋಸಿ।
Evaṃ māṇavo pabbajjāya guṇaṃ vaṇṇetvā nikkhamitvā isipabbajjaṃ pabbajitvā dhammena bhikkhaṃ pariyesanto abhiññā ca samāpattiyo ca nibbattetvā brahmalokaparāyaṇo ahosi.
ಸತ್ಥಾ ಇಮಂ ಧಮ್ಮದೇಸನಂ ಆಹರಿತ್ವಾ ಜಾತಕಂ ಸಮೋಧಾನೇಸಿ – ‘‘ತದಾ ಮಾಣವೋ ಲಾಭಗರಹೀ ಭಿಕ್ಖು ಅಹೋಸಿ, ಆಚರಿಯೋ ಪನ ಅಹಮೇವ ಅಹೋಸಿ’’ನ್ತಿ।
Satthā imaṃ dhammadesanaṃ āharitvā jātakaṃ samodhānesi – ‘‘tadā māṇavo lābhagarahī bhikkhu ahosi, ācariyo pana ahameva ahosi’’nti.
ಲಾಭಗರಹಜಾತಕವಣ್ಣನಾ ಸತ್ತಮಾ।
Lābhagarahajātakavaṇṇanā sattamā.
Related texts:
ತಿಪಿಟಕ (ಮೂಲ) • Tipiṭaka (Mūla) / ಸುತ್ತಪಿಟಕ • Suttapiṭaka / ಖುದ್ದಕನಿಕಾಯ • Khuddakanikāya / ಜಾತಕಪಾಳಿ • Jātakapāḷi / ೨೮೭. ಲಾಭಗರಹಜಾತಕಂ • 287. Lābhagarahajātakaṃ
